Badacsonyi Történelmi Borvidéki Borút

Földtörténet

 

A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezdett szárazulattá válni hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét továbbra is a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, beltengerré vált és alig sósvizű Pannon-tenger borította, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok- és agyagrétegek rakódtak le. A tektonikus repedések mentén 30-40 km mélyből feltörő és a lerakódott rétegeken keresztül a felszínre jutó magmából ekkor (3-4 millió éve) keletkeztek a Balaton-környéki bazalt-vulkánok. A legidősebb kúp a Tóti-hegy, a legfiatalabb a 3,2 millió éves Csobánc, melynél alig idősebb a 3,3-3,45 millió évvel ezelőtt keletkezett Badacsony. A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne és levonul a Pannon-tenger.

 

A pliocént követő geológiai negyedkor második fele, a pleisztocén földtörténeti korszak (jégkorszak) éghajlati okokra vezethető vissza. Magyarország területét azonban sohasem borította a jégtakaró, hazánk ekkor is jégmentes (periglaciális) terület volt. A geológiai folyamatok ekkor sem szűntek meg, így a vulkánosság a külső erőkkel (víz, szél) együtt alakította ki a mai jellegzetes helyi felszínt. Ekkor, mintegy 21-22.000 évvel ezelőtt keletkezett több leszakadással a Balaton. A tanúhegyek (vulkánok) mai formája is erre az időszakra nyerik el jelenlegi formájukat: az évmilliókkal korábban a felszínre ömlött láva és hamu megvédte az alatta lévő puhább pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből ezek a puhább rétegek 100-200 m vastagságban lepusztultak. Ezt a folyamatot erősítette a Tapolcai-medence süllyedése és a környező hegyek emelkedése, ami napjainkban is tart. Az elmúlt 100 évben a Badacsony mintegy 22 cm-t emelkedett.

 

A Badacsonyt alkotó, a mélyből feltörő láva kihűlésével és egyidejű megszilárdulásával létrejött bazaltban sötét elegyrészek uralkodnak, egészében szürkésfekete kőzetet alkotva. A 438 m magas hegy szoknyájának kerülete 11 km, tetőrégiójának átmérője 1-1,5 km. Oldalát 280 m-es magasságig a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas laza, a Pannon-tengerből származó üledékek borítják, ettől magasabban szürke bazaltsziklák és kőfolyások, legfelül pedig erdők helyezkednek el. Az első tufaréteg 310 m-es szinten fekszik, melyet 50-80 m vastag bazaltréteg takar. Helyenként salakos bazalt található, melyet a folyékony lávában elnyelt rengeteg gázbuborék hozott létre, amelyek ugyan kiszabadultak belőle, de helyük megmaradt. Ettől olyan könnyű, hólyagos szerkezetű ez a típus. A bazaltsapka szélén található kőzsákok kialakulásának oka, hogy a repedésekbe folyt és télen megfagyott víz következtében kisebb-nagyobb szikladarabok leváltak és a mélybe zuhantak, ahol növénytelen, mozgó sziklatörmeléket alakítottak ki. A repedésmentes részek ellenállóbbak, de előbb-utóbb ezek is leválnak és mögöttük elkezdődik az új kőzsákok kialakulása majd pusztulása. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a teljes bazaltsapka el nem kopik. A hegytetőt vályogos barna erdőtalaj takarja. A kőzetmálladékkal keveredő lejtőtalaj ideális terep a szőlőtermesztéshez.