|
Földtörténet  A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezdett szárazulattá válni hazánk egy jelentÅ‘s része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét továbbra is a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, beltengerré vált és alig sósvizű Pannon-tenger borÃtotta, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok- és agyagrétegek rakódtak le. A tektonikus repedések mentén 30-40 km mélybÅ‘l feltörÅ‘ és a lerakódott rétegeken keresztül a felszÃnre jutó magmából ekkor (3-4 millió éve) keletkeztek a Balaton-környéki bazalt-vulkánok. A legidÅ‘sebb kúp a Tóti-hegy, a legfiatalabb a 3,2 millió éves Csobánc, melynél alig idÅ‘sebb a 3,3-3,45 millió évvel ezelÅ‘tt keletkezett Badacsony. A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszÃne és levonul a Pannon-tenger.  A pliocént követÅ‘ geológiai negyedkor második fele, a pleisztocén földtörténeti korszak (jégkorszak) éghajlati okokra vezethetÅ‘ vissza. Magyarország területét azonban sohasem borÃtotta a jégtakaró, hazánk ekkor is jégmentes (periglaciális) terület volt. A geológiai folyamatok ekkor sem szűntek meg, Ãgy a vulkánosság a külsÅ‘ erÅ‘kkel (vÃz, szél) együtt alakÃtotta ki a mai jellegzetes helyi felszÃnt. Ekkor, mintegy 21-22.000 évvel ezelÅ‘tt keletkezett több leszakadással a Balaton. A tanúhegyek (vulkánok) mai formája is erre az idÅ‘szakra nyerik el jelenlegi formájukat: az évmilliókkal korábban a felszÃnre ömlött láva és hamu megvédte az alatta lévÅ‘ puhább pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetbÅ‘l ezek a puhább rétegek 100-200 m vastagságban lepusztultak. Ezt a folyamatot erÅ‘sÃtette a Tapolcai-medence süllyedése és a környezÅ‘ hegyek emelkedése, ami napjainkban is tart. Az elmúlt 100 évben a Badacsony mintegy 22 cm-t emelkedett.  A Badacsonyt alkotó, a mélybÅ‘l feltörÅ‘ láva kihűlésével és egyidejű megszilárdulásával létrejött bazaltban sötét elegyrészek uralkodnak, egészében szürkésfekete kÅ‘zetet alkotva. A 438 m magas hegy szoknyájának kerülete 11 km, tetÅ‘régiójának átmérÅ‘je 1-1,5 km. Oldalát 280 m-es magasságig a szÅ‘lÅ‘termesztésre kiválóan alkalmas laza, a Pannon-tengerbÅ‘l származó üledékek borÃtják, ettÅ‘l magasabban szürke bazaltsziklák és kÅ‘folyások, legfelül pedig erdÅ‘k helyezkednek el. Az elsÅ‘ tufaréteg 310 m-es szinten fekszik, melyet 50-80 m vastag bazaltréteg takar. Helyenként salakos bazalt található, melyet a folyékony lávában elnyelt rengeteg gázbuborék hozott létre, amelyek ugyan kiszabadultak belÅ‘le, de helyük megmaradt. EttÅ‘l olyan könnyű, hólyagos szerkezetű ez a tÃpus. A bazaltsapka szélén található kÅ‘zsákok kialakulásának oka, hogy a repedésekbe folyt és télen megfagyott vÃz következtében kisebb-nagyobb szikladarabok leváltak és a mélybe zuhantak, ahol növénytelen, mozgó sziklatörmeléket alakÃtottak ki. A repedésmentes részek ellenállóbbak, de elÅ‘bb-utóbb ezek is leválnak és mögöttük elkezdÅ‘dik az új kÅ‘zsákok kialakulása majd pusztulása. Ez a folyamat egészen addig tart, amÃg a teljes bazaltsapka el nem kopik. A hegytetÅ‘t vályogos barna erdÅ‘talaj takarja. A kÅ‘zetmálladékkal keveredÅ‘ lejtÅ‘talaj ideális terep a szÅ‘lÅ‘termesztéshez. |
